Kozma Szilárd: Nagy Attila Puli próféta vallomásra kényszerít
A hanganyagoknak amelyek a címben sejtetett témáról szólnak,
ez, az első a linkje:
http://www.asztrologosz.com/movie/ehsegertelmezes.wma
http://www.asztrologosz.com/movie/ehsegertelmezes.wma
És ahol az engem úton – útfélén Sarlatánozó és ez által az
egész családomat az egzisztenciális krízisbe taszító Nagy Puli Attila
kivoltáról (Önbemutató szövegei által is) olvasni lehet:
És ez az a link, amely alatt található az írásom, melyben
elmagyarázom röviden, hogy miért és hogyan lettem már elismert költőként és
íróként hivatásos asztrológus és, hogy mindezzel szemben miért, milyen NEM létező
valóság-alapon sarlatánozik Nagy Puli Attila éppen az én nevem kapcsán. Ezt, a
link alatt található anyagot kérem szépen tehát azon barátaim által sokszor
meglátogatni (Minél nagyobb számban „rá menni”), akik tudják, hogy Nagy Puli
Attilának miféle igaza van, illetve, akik úgy gondolják, hogy a legjobb mind
nekem és a családomnak, de főképpen a spirituális érdeklődésű és a gyermeket és
normális gyermekszámú családot vállalni szándékozó „magyarságnak”, ha továbbra
is asztrológusként folytatom (vagy nem folytatom...) az életemet ( Mindamellett
persze, hogy élni kívánok a megyei tanács elnöke által felkínált lehetőséggel
és egyelőre a közemberek szemében is „becsületes” munkának számító hivatalnoki tevékenységet
akarok folytatni.) :
Nagy Puli Attilának a négy gyermekes családom
tönkretételét célzó sarlatánozásának és a nyíltan delkalrált „szórakozásának” a
„jogos” alapjairól.
Több helyen
megírtam már, de most újból aktuálissá vált, hogy író-mérnökként, az
asztrológiát még azt követően is elutasítottam évekig, hogy a Hamvas Bélai
életmű különböző tanulmányaiban és esszéiben, nem csak, hogy pozitív szellem-megismerési
tevékenységként, de egyenesen „szent tudományként” szerepel. A belém nevelt
ellenséges értelmiségi mentalitásom falát végül is az rombolta le, hogy életem egyik legnagyobb és
talán
legveszélyesebb krízise közepén, tehetetlenségi-érzettemben és tudatomban már –
már az életemről való lemondáshoz is közel álló tehetetlenségi állapotomnak a határán, egy olyan
metafizikainak hirdetett előadáson vettem részt, ahol az előadó éppen a Skorpió
jegyében született és a Skorpió-karmával rendelkező személyek jellegzetes
betegségeinek a lelki – szellemi (A Skorpió- természetnek megfelelő mentalitás
béli) okairól beszélt. Nos, ott már nem volt tovább amit és amiért tagadni,
mert nem csak, hogy a felsorolt betegségeknek az orvosok szerint
már kigyógyult, de testi fájdalom szintjén, akkor még éppen jelen voltak
az én szervezetemben.
A Hamvas-művekből elsajátított
hibabelátáson alapuló önelemzéseim alapján is világos volt számomra, hogy azok,
az, előbb utóbb a „jellegzetes” betegségekhez vezető, hibás mentalitások is,
amelyekről az előadó beszélt, egytől egyig, mind jellemzők rám. – És csak ettől
kezdve néztem utána annak, hogy mi is hát a helyzet a Hamvas által számomra
addig bosszantóan sokat emlegetett asztrológiával. A regénybe illő további
történet, a jelen mondani valóm szempontjából nem érdekes. De az igen is
érdekes, sőt: igen fontos, hogy egyáltalán nem azért lettem asztrológus, mert
ez, a székelyföldi félműveltszemélyek, de a komolynak képzelt
székely-értelmiségi öntudattal rendelkező személyek körében is szélhámosnak
ítélt foglalkozás a könnyű megélhetési lehetőséggel kecsegtetett volna. Sőt:
az, hogy ebből a mesterségből, és főképpen amennyiben azt az addigi jó hírnevem
megőrzésének az igényével akarom gyakorolni, Erdélyben, de főként a
székelyföldön iszonyú nehéz megélni, már az első, vonatkozó
kísérletezgetéseimből kiderült. Hanem
elsősorban igen is, azért fogtam bele, mert az asztrológia, vagyis az első
személyi horoszkópomból megszerzett információk segítségével, a szó szoros
értelmében, megmenthettem az életemet. Később meg rendeztem az életemet. Azért
fogtam tehát bele, mert kiderült a számomra, hogy végső soron, ez volt az, a
minden lét-megismerési és személyes sorskérdésemre választ adni képes „szent
tudomány” , amit azelőtt a fizikában, a biológiában, a filozófiában,
pszichológiában, majd a teológiában kerestem.
De persze, ha egészen őszinte vagyok
magammal szemben, akkor azért is, mert a végett, hogy akkor még annyira sem
tudtam helyesen írni magyarul mint most (első osztály első napjától végig román
nyelvű iskolába és főiskolákon tanultam), és a kilencvenes évek elején, amikor
még nem voltszámítógépem (vagyis amikor még nem helyesírás-javító programmal
rendelkező számítógépen írtam),egyetlen romániai magyar szerkesztősége sem volt
hajlandó állandó és belső munkatársaként alkalmazni, annak ellenére, hogy mint
„külsőstől”, mikor néhány hónapos szerződéssel, mikor szerződés nélkül, de
szívesen közölték a riportjaimat, interjúimat és cikkeimet.
Szóval asztrológussá, elsősorban az évek óta
várt és keresett „rátalálásból” lettem. – Ez volt az életem és sorsom fő
problémás-kérdéseire választ adni képes tudomány, tehát a mindentudás-forrás,
amit már kamasz korom óta kerestem! Másodsorban egyszerre szellemi és
egzisztenciális szükségletből is asztrológussá kellett lennem, amennyiben
kitartok azon kamaszkori álmom mellett, hogy jó író akarok lenni, annak
ellenére is, hogy amiért nem tudok magyarul helyesen írni, nem vettek be
egyetlen szerkesztőségbe sem, mivel az építő üzemmérnöki diplomám megszerzése,
szintén egy, a kommunista diktatúra miatt létrejött egyik sajátos, pártok kívüli! -
sorshelyzetemből fakadó, ugyancsak szellemi és egzisztenciális szükséghelyzet eredménye volt. Ezért
ezzel semmiképpen nem akartam továbbra is „vissza - élni” (Lásd a visszaélés fogalmunk
metafizikai értelmezését: spirituálisan vissza felé fejlődni.).
És nem csak azért mert egyetlen akkori
Románia magyar újság, vagy heti, vagy havi lap szerkesztőségébenem akartak
felvenni, de akkor úgy képzeltem, hogy ez, a kényszerű irodalmi pályán kívüli
helyzet, valójában az irodalmi-spirituális fejlődésemet is szolgálja, hiszen,
mint ténylegesen sorsfigyelő és sorsértelmező „szellemi munkás” egyrészt a
legvalóságosabb valósággal foglalkozhatok, másrészt nem voltam kitéve egyetlen
főszerkesztő, vagy igazgató, vagy laptulajdonos, befektető, stb. esetleges
szeszélyeinek,
önkényes elképzeléseinek arra vonatkozóan, hogy mit és miért ne írjak, illetve
ne úgy írjak, ahogyan én azt a leghelyesebbnek tartom. Stb.
Tehát: még csak asztrológus sem azért lettem,
mert ez a hivatás valamiféle könnyű megélhetési lehetőségként jelent volna meg
a számomra, hanem, amint írtam, elsősorban azért, mert végül is, a sajátos
egyéni szellemi alkatomnál fogva, az irodalmi önkifejezési lehetőség mellett,
mint lényegi sors- és valóság-megismerési lehetőség a leginkább vonzott és ezt
tartottam a legjobb szellem-megismerési lehetőségnek, az írói – metafizikai látásmódomhoz
legközelebb álló becsületes megélhetési lehetőségnek, vállalható szellemi
hivatásnak. És másodsorban, de szintén nem a könnyű és felelőtlenmunkával való
pénzkereseti lehetőség gyanánt, az első osztálytól román iskolákban való
értelmiségi képződésem következtében: a sajátos sorshelyzetem miatt.
Amennyiben tehát ezt sikerült megérteni és
az, aki e sorokat olvassa, esetleg még el is tudja fogadni ezt a vallomásomat,
tehát ezzel úgymond a bizalmába fogad, akkor, kérem szépen azt is elhinni, hogy
időközben nem, hogy megtagadtam volna és egzisztenciális okokból pl., elárultam
volna azt, amit a szellemi – tehát: az erkölcsi! - hitelesség fontosságáról és
szükségéről a Hamvas Bélai életműből korábban a magaménak érezve, magamévá
tettem, hanem az elején családi gondok nélkül, majd családapai felelősségemben
is, még inkább fontosnak ítéltem és teljesen a magaménak érzem és értem!
Sőt:
egyenesen egzisztenciális feltételként állítottam magam elé a személyes hitelességet.
Hiszen amint haladtam az életben és a sorsomban előre, egyre világosabb lett a
számomra, hogy azzal a súlyos karmával, amivel a világra jöttem, nem engedhetem
meg magamnak az önámítás luxusát, azt, hogy létfontosságú tehát számomra az,
hogy elsősorban önmagammal mindig egyenesben legyek. Hamvas kifejezésével élve:
hogy önmagam számára autentikus legyek.
Hiába
törekszik ugyanis valaki külső hitelességre, ha önmaga előtt, belül nem
hiteles. Ismét csak Hamvas idézi számtalanszor Nietzche-nek azt az aforizmáját,
ami szerint: „Elenyészően kevés az, hogy mennyit hazudunk másoknak, ahhoz
képest, hogy magunknak mennyit hazudunk.” Márpedig az a személy, aki nem csak
azért igyekszik minden nehéz sorskörülmény ellenére becsületes maradni mert
egész gyermekkora, fiatalkora és néhány év az érett férfii korából is, a Ceausescu
féle román kommunista diktatúra fekete hazugság-mákonyában telt el, amitől az
élete hátra levő részére elégségesen megundorodott, hanem azért is, mert
metafizikusként („Önkéntes” és ha kell: önkényes Hamvas-tanítványként)
felfedezte és megtanulta, hogy egyes, egyedül a tárgyi valóságnak megfelelő
igazság az egyedüli szellemi erő, ami a karma-rabságából felszabadíthatja az
embert, annak soha, egyetlen józan gondolatával, tettével, vagy szavával sem
szabad elárulnia, a tárgyi valóság által is alátámasztott igazságot.
Erről, a
húsz évvel ezelőtt határozottan felvett és azóta is tartott szellemi – erkölcsi
alapállásra való(erkölcsi!) törekvésemről, nincs szándékomban egyelőre többet
írni, nem tartom ildomosnak azt úton – útfélén bizonygatni. Aki az iménti
állításom felől meg akar
bizonyosodni, és az ide vonatkozó magatartásomról, eljárási módomról meg akar győződni,
olvassa el a honlapjaimon található cikkeimet és tanulmányaimat és az
asztrologosz.com c. portálomon található asztrológusi és családapai tanácsaimat,
hozzászólásaimat, valamint a szintén a honlapomon található, régi ügyfeleimtől
kapott köszönő-leveleket. Sőt: amennyiben alkalma és lehetősége van erre, a
szintén a Hamvas által szükségesnek vélt és a szellemi – spirituális élet
előfeltételeként felállított erkölcsi alapállás szerint élő Csíkszeredai,
Sepsiszentgyörgyi, Székelyudvarhelyi, Kézdivásárhelyi, vagy Kolozsvári
barátaimat is megkérdezheti, mivel ők egészen közelről, úgymond a hétköznapi
élet szintjén is, ismernek.
Hogy miért
tartom mindezt a végső soron kényelmetlenül és szemérmetlenül, ha nem éppen:
szégyenletesen ható magyarázkodást leírni? Sajnos, azért, mert él az Erdélyi
Kovászna megyei Kökös községben egy magát valamiért újabban Pulinak
nevező, Nagy Attila nevű, előbb a Gyulafehérvári katolikus teológiáról a
pappá avatása előtt önként kiugrott (Később tudtam meg, hogy a Gyulafehérvári
teológián a pappá szentelés előtti kilépést a szekuritate által beszervezett
besúgó-növendékek gyakorolták.), majd később az unitáriusi tisztségéből a hívek
kérésére a papi tisztségéből az egyházi elől-járói által kirúgott gyermektelen
– gondtalan...- férfi, aki amiatt, hogy a negyedik alkalommal már nem adtam
neki olyan „kölcsönt”, amit ő korábban soha nem fizetett vissza,
sötét bosszút állt rajtam. Előbb csak egy nevetségesen hiteltelen
cikkecskét írt, „Kozma Szilárd viselkedése egy beteggel szemben”, címmel,
amit valahogyan sikerült ennek a magát Pulinak nevező Nagy Attilának az
interneten az én nevem után megjelenő anyagok között a harmadik – negyedik
helyre feltornásztatni. Ez, a sötét bosszúból írt, rágalmazó cikk nem csak
azért tartalmaz a gyakorlati – tárgyi valóságnak ellentmondó, alaptalan vádakat
és hamis állításokat, mert egy szava sem igaz!! Hiszen asztrológusként én gyógyítással egyáltalán nem
is foglalkozom. Persze, azon kívül, hogy az asztrológia által biztosított
lehetőségek alapján, bárki számára meg tudom mondani a betegségeinek az
illetőszellemi-lelki mentalitásában gyökerező okát. De én nem vagyok gyógyító
és hozzám soha nem is jönnek beteg emberek, be sem engedném őket a lakásba a
négy kiskorú gyermekem otthonába!
Hanem azért
is álnokság ez a cikk, mert az egyedüli „beteg ember”, akit én a több gyermekes
otthonomba (véletlenül!) mégis beengedtem, az éppen a Nagy Puli Attilának, az
akkor éppen kékre – zöldre vert felesége volt, akiről csak azt követően
derült ki, hogy pszichiátriai kezelésre szorul, amikor az, egy bika
rámenősségével meg akart győzni arról, hogy a harmadik lányunknak az éjszaka
való (otthon)születése ellenére, adjak nekik pénzt kölcsön, mert ők útban
vannak Gyergyó (Vagy Udvarhely?) felé, de az esete valamiért nem folytathatták
az útjukat, hanem felugrottak egy csíki ismerősükhöz, ahol éppen valamilyen
ünnepély volt, amihez anyagilag nekik is hozzá kellett járulni és így teljesen
pénz nélkül maradtak.... De nekik fontos, hogy azonnal tovább utazzanak, mert,
hogy ő beteg... Milyen beteg? Agy problémái vannak, stb. Pénzt nem tudok
adni, mondom, mert az most nekünk sincs, de a sorsképletébe bele nézhetek –
úgy mind korábban többszörösen Attilának – és a betegsége igazi, karmikus okát
megmondhatom. Tovább nincs is, amiért meséljem, időközben még néhányszor és búcsúzáskor is, próbálkoztak a
kölcsönkéréssel, és én már arra sem emlékszem, hogy volt-e esetleg valami pénzünk akkor a háznál,
hanem csak arra, hogy éppen a Turula születése másnapján jöttek. És, hogy
azokban a napokban kezdték közölni néhány héten át egy helyi lapban fél oldalas
terjedelemben az un. heti horoszkópjaimat – amelyek persze, nem jóslatokat
tartalmaztak hanem karmikus pontok szerinti spirituális tanácsokat és időminőség-leírásokat
a konstellációk szerint – és ami akkor éppen, hogy szintén az anyagi
csődbe jutástól mentett meg.
Pulinak,
illetve a velem Vastag-Margó szerűen viselkedő rámenős feleségének,
akkor sem adhattam tehát, olyan, soha vissza nem fizetendő kölcsönt mint
az előtt többször is, mivel, ha lett is volna akkor éppen pénzünk – hiszen egy
gyermek születése akkor is sok kiadással jár, ha otthon és nem a korházban
születik – akkor sem adhattam volna oda! - És ez lett a vesztem. Amikor ugyanis
Nagy Puli Attila, az interneten a harmadik és a negyedik lejárató cikkét is
megjelentette rólam, amelyben különös tájékozottságról, sőt: aprólékos
dokumentáltságról(!) tett
tanúbizonyságot, mind az asztrológusi, mind az írói tevékenységemet
illetően, erősen gyanússá vált számomra a dolog és jól utána gondoltam annak,
hogy én mikor és miket is beszélgettem vele, illetve, hogy mikor, milyen alkalommal, és milyen helyzetekben
találkoztam vele? Nem akarom az olvasót fárasztani emlék vissza- pörgetés
közbeni tény-összefüggések összeállásáról, de egy adott pillanatban rájöttem,
hogy csakis egy olyan ember rendelkezhet rólam olyan jellegű, abszolút pontos
és részletes tárgyi információkkal, akit ezért az aprólékos adatgyűjtő munkáért
valaki meg is fizeti, illetve valakik meg fizetik. De legalább is aki benne van
valamiféle, a szoros megfigyelésemmel és megfigyeltetésemmel járó, ellenem
szőtt komplottban. Kézenfekvő volt tehát, hogy Attila azért kezdeményezett
velem „barátság” kötést, mert akkoriban a szekuritáte besúgója volt.
És csakugyan,
az idén (2O11) tavasszal lehetőségem is
nyílt a „Poetul” című konspirációs név alatt nyitott és tizenkét éven át
vastagított szekus – megfigyelt személyi ügycsomóimat alaposan
áttanulmányoznom. Kétséget kizáróan meg győződhettem tehát, hogy egy másik
katolikus teológus – tanonccal, Balázs F. Attilával együtt, aki szintén a pappá
szentelés előtt hagyta ott a katolikus papképző főiskolát, Nagy Attila is, a
szekus besúgói fedőnevén: „KOKOSI”, többek között, rólam is írt besúgói
jelentéseket a szekuritatenek. Miután az asztrologosz c. portálomnak a
humor-rovatában ezt, a steril életet folytató (gyermektelen, évtizedes
munkanélküli és végső soron életcél nélküli!) személyt, vagyis az interneten
létrehozott különböző blogjaiban és más cikkeiben az ő személyi munkaiszonyát
és notórius naplopói –koldulói mentalitását sajátos életvezetési ideológiaként,
sőt: filozófiaként hirdető Nagy Puli Attilát, mint volt besúgómat lelepleztem és a szintén az interneten
megtalálható adatai szerint felállított sorsképletét a munka- és hivatásundora szempontjából, mint az ő
meghaladni való karmikus sajátságaként értelmeztem, ez a valamikor rólam
besúgói jelentéseket gyártó személy, el kezdett mindenütt, ahol csak az
interneten a nevem felbukkan sarlatánnak megnevezni,
sarlatán-asztrológusként jellemezni.
És nem csak
a Nagy Puli Attila név alatt, hanem, profi
diverzánshoz illő módon, mindenféle álnevek, illetve az internet
kultúrában „nick-nek” nevezett fedőnevek alatt. Akkor is, amikor a
Csíkszeredai Polgármesteri Hivatalban dolgozó hivatalnokok, osztályvezetők
és polgármesterek közömbössége ellen tiltakoztam nyilvánosan, illetve az
ellen, hogy ezek a személyek vagy az érdektelen és közömbös, sőt: elutasító,
felelősség-elhárító ügykezelésükkel hét hónapon át megfosztottak a törvényes
szociális jogaimtól, éhségsztrájkba kezdtem, Nagy Puli Attila, rögtön rávágott
a hivatali mulasztások és az
.Akkor is,
amikor a Csíkszeredai Polgármesteri Hivatalban dolgozó hivatalnokok,
osztályvezetők és polgármesterek közömbössége ellen tiltakoztam, illetve
az ellen, hogy ezek a személyek az érdektelen és közömbös, sőt: elutasító,
felelősség-elhárító ügykezelésükkel hét hónapon át megfosztottak a törvényes
szociális jogaimtól, éhségsztrájkba kezdtem, Nagy Puli Attila, a szó szoros értelmében
üdvrivalgásban tört ki és a maga sajátos ember-árulói módján azonnal élt is a
közömbös hivatali ügykezelés miatt kialakult, abszurd sorshelyzetemről szóló
újságcikkeknek az interneten közölt változata alatti, un. „vélemény- és vita-
fórumok” által biztosított gúnyolódási, hiteltelenítési lehetőségekkel. És főként:
a sarlatánozási lehetőségekkel. (- Ebbe a szóba Nagy Puli Attila valósággal
szerelmes lett, de legalább is, utolsó szalmaszálként kapaszkodik bele a
Sarlatán fogalomba, amelyet már – már egyenesen és kizárólag az én személyemmel szinonim kifejezésként
használ, gondolom, abból a célból, hogy ezzel, az én emberi tisztességemnek és
szavahihetőségemnek a hitelteleintésével, semlegesíthesse azt, hogy miután többszörösen
is, felhívta a figyelmemet a személyére - Amelyet Puliként nem is ismertem fel
az elején! - és kénytelenné tett elolvasni az interneten a korábban rólam írt
rágalmazó cikkeit, rájöttem az összefüggésekre és lelepleztem őt is, Balázs F.
Attila mellett, mint az egykori besúgómat.).
Tette
ezt többszörösen, mikor a saját neve alatt, józanul, vagy agyalágyultan, (Még a
Kökösi polgármesternek a - teljesen témán kívüli! - állítólagos
részegeskedéseit is bele keverve...), mikor a nevetségesen átlátszó módon a
„besenyői pistabácsi”, a „katinka”, a „farkasloki”, a „feri”, a „hívő”, a
„csíkmoszkva”, és a többi, végül is,
már figyelemre sem méltó fedőnevek alatti „hozzászólásaiban”, amelyek mára
az első olvasásra lelepleződtek azzal, hogy bennük volt a Nagy Puli Attila
szerelmes szava, a „Sarlatán”, vagy azért, mert a sajátos „vélemény”- illetve
„hozzászólás” értelme ellentmondott annak a magatartásnak, amit az ember egy
normális „Pista bácsitól”, vagy egy magát gazdagnak hirdető, gőgös Farkaslaki
erdő-vágó bérestől, vagy fakereskedőtől elvárna. Le is leplezte Nagy Puli
önmagát, azonnal, ahogy ezeket a logikai ellentmondásokat felfedtem, és persze,
el is kezdett, mikor Szentistváni vallás-erkölcsi ideológiákkal előhozakodni,
mikor „hatszázhatvanhatozni”. Vagy is, olyan misztikus fogalmakkal dobálózni,
amelyeknek a metafizikai jelentésének az ismeretét úgy-e, sem egy internetező
„besenyői pista bácsitól”, sem egy négy gyermekes farkaslaki erdővágótól nem
lehet elvárni.
Mivel nincs lehetőségem arra, hogy ennek a
bomlott erkölcsű, tehát végül is: lelkileg és ma már láthatóan értelmileg
is bomlott személyiségű férfinek a sarlatánozásait és főként a más, különböző
álnevek alatt megírt hiteltelenítő írásait (A gyakorlati valósággal
teljesen ellentétes, azzal össze sem hasonlítható hazudozásait, sőt: a besúgói korszakában,
vagy egyenesen az én írásaimból szerzett információkon és féligazságokon
alapuló rossz indulatú csúsztatásait és ferdítéseit.), semlegesítsem, arra
kérek, minden engem, akár a hétköznapi valóságból, akár csak az elvégzett,
lelkiismeretes asztrológusi munkáim alapján ismerő személyt, aki internetezési lehetőséggel és
nem utolsó sorban ismerettel rendelkezik (Én például nem bírok ilyen
képességekkel és a lelki társam: Joó Viola lesz, az, aki, a gyermekeink
gondozása mellett, ezeket az információkat és ezt a kérésemet majd azokra a
helyekre, ahol a Nagy Puli Attila velem kapcsolatos rágalmai és valóság-hamisításai találhatók,
feltölti, vagy személyesen tovább küldi), hogy amennyiben az én személyemmel, asztrológusi, vagy írói
erkölcsi alapállásommal kapcsolatosan - Ennek a számomra roppant kényelmetlen és kellemetlen és anyagilag is
mérhetetlen károkat okozó, tehát szerfölött hatékony Nagy Puli Attilai,
rágalmazási és hiteltelenítési hadjáratnak köszönhetően - felmerült, vagy
felmerülhet, ezt tisztázó magyarázatomat tovább küldje, illetve a megfelelő
helyre eljuttassa.
Én nem tudom ugyanis, hogy létezik-e olyan internet- hatóság, ahova ilyen jellegű
kérésekkel fordulni lehet. Erre a személyi alaphelyzetet tisztázó személyes,
vagy hivatalos információ-küldési segítségre nem csak nekem - és most főként
a négy gyermekemnek - van szükségem, mivel a volt besúgóm és többszöri kölcsönkérő adósom eme internetes
sarlatánozási hadjáratának következtében, hetek óta nem jutok hozza egyetlen
rendeléshez sem. De azoknak is, akik számára (Általában a Víz- és Tűz –
karmások, vagyis a Rák, Skorpió és
Halak, illetve a Kos, Oroszlán és Nyilas, valamint az Ikrek jellegű karmával
születtettek számára) lehet, hogy kimondottan én adhatom meg azt a mély ás
részletes kauzális asztrológiai információkat, amelyek segítségével magukat a
személyi, vagy családi sorskríziseikből ki tudnának lábalni. Segítségüket, segítségeteket előre is
köszönöm:
Kozma Szilárd,
négy gyermekes magyar családapa.
5.
A magát Jycighneg és így,
vallásos anarchista székely prófétának nevező, volt-besúgó, Puli – Attila és az
éppen kékre-zöldre vert, de racionálisan beszélni tudó, felesége
pénzkölcsönkérő látogatása.
Él az
Erdélyi Kovászna megyei Kökös községben egy középkorú, tehát gyakorlatilag
ereje telejében levő férfi, aki nem csak, hogy mindig nagyon vigyázott arra,
hogy gyermeke ne szülessen, de az internet különböző fórumain nyitott
rovataiban és blogjaiban található bemutatkozásai alapján, nyíltan és büszkén
vallja magát munkakerülőnek! Sőt, a legutóbbi gyalázkodásában azt is
elkottyintotta, hogy az agykárosult felesége beteg- nyugdíjából él. Ez a férfi
elvégezte ugyan a katólikus teológiát, de papi felszentelése előtt ott hagyta,
majd az Unitárius teológiát is, és unitárius papként működött is három évet,
mindaddig, amíg a sorozatos részegeskedését és az ezzel járó
kötelesség-mulasztást és erkölcstelen viselkedését követően, az egyház, a hívek
több rend báli jelentésére, megszabadult tőle.
Ezt a magát vallásos anarchistának nevező
férfit, aki egy egész kis filozófiát, de inkább: amolyan hippi ideológiát
épített a munkakerülése és az ingyenélése erkölcs-elméleti indoklására, Nagy
Attilának hívják hivatalosan. És ama megvilágosodását követően, hogy neki nem kell
dolgozni, a Puli, majd valamiért az jicahahmeir művésznevet is felvette.
Az
általa anarchistának képzelt, de mindössze irracionálisan misztikus zagyva
írásait meg lehet találni szerte a neten és bárki, aki ezekből csak hármat is
elolvas, azonnal képet alkothat magának Nagy Puli Attila épelméjűségéről,
tehát: szavahihetőségéről, a személyi tudata kottyant voltáról, de mindez nem
lenne baj, hanem az, hogy e beszámíthatatlanságával a mélységes gerinctelenség
és erkölcsi nihilizmus is együtt jár.
Ez az ember, aki velem a diktatúra idején
ismerkedett meg, éppen a Turula lányomnak az otthonunkban való megszületése
reggelén (A baba, aki akkor éjszaka született és a két nővérkéje, még aludt.)
felállított hozzánk másnaposan egy, akkor éppen kékre-zöldre vert vastag derekú,
vastag nyakú és ugyancsak vastag hangú nővel és ketten meg akartak győzni –
főként az általam addig nem ismert nő volt rámenősebb a meggyőzési
törekvésekben ...- arról, hogy adjak az, akkor még csak általam Attilaként és a
barátomként ismert férfinek (Jóval később a bosszúállása megtétele után sok
évvel később derült csak ki, hogy a barátomnak képzelt személy azért keresete
és kérte ki a barátságomat, mert a szekuritate által rám állított besúgó volt),
egy újabb olyan kölcsönt, amiről tudható volt, hogy az előzőekhez hasonlóan,
soha nem fog megadni, és amit a szerencsétlenségemre meg tagadtam akkor tőle
(Hiszen, ha lett volna is annyi pénzem akkor, az a család növekedett
szükségleteinek a fedezésére volt szükséges!).
Ezt az elutasítást utólag, ő, a lehető leg
primtívebb módon megbosszulta, és különböző rólam kiagyalt sztorikkal el
kezdett az interneten befeketíteni, sarlatánozni.
Miután többen is rá kérdeztek, hogy mi a
helyzet ezekkel a Nagy Puli – „beszámolókkal”, utána néztem , hogy ki lehet az
illető, majd az írásokban közölt, témán kívüli adatokat látva, teljesen világos
lett számomra, hogy az illető Balázs F. Attilával egyetemben, aki szintén a
papi eskületétel előtt hagyta ott a katolikus teológiát, szekuritate-s besúgó
volt. És ez a gyanúm beigazolódott a 2O11 tavaszán, amikor is CNSAS központban
a megfigyelti „Poetul” (A költő) fedőnéven összeállított dossziémat
tanulmányozhattam. Barázs F. Attilában volt annyi becsület, hogy a tényt
elismerte, Nagy Puli Attila viszont, mivel sokkal kisebb kaliberű besúgó volt,
mintsem, hogy másoknak a gyanúját is felkeltette volna, úgy képzeli, hogy az én
szavahihetőségemnek az ő újabb rólam szóló, tehát általa kiagyalt, lejárató
morális mesék segítségével történő hitelteleníts által, az ügyet megúszhatja.
Ennek az érdekében elkezdett, szerte a neten engem le fitymálni, kigúnyolni és
meg gyalázni, hozzám intézve a szavait, le „Szilárdkázni” és ebből a fenséges
szakértői pozíciójából le sarlatánozni.
És, úgy vélvén, hogy sikerrel járhat ez a
trükkje, ezt a sötét mocskolódást folytatja 2O11 tavasza óta, mikor a saját
nevében a számtalan blogja közül valamelyiken,
mikor különböző más fórumokon álnevek alatt (Pl. az www.erdel.ma.ro
c. portálon, ahol a moderátor nem képes magát észre venni és a különböző
fedőnevek alatt megjelenő átlátszó Puli-beszólásokat nyakló nélkül beereszti,
mondván, hogy ezek a fölényeskedő és nagyképű, áttetszően jellegzetes Puli-féle
gúnyolódások, a demokratikus ellenvéleményezők táborából érkeznek.
A 2OO4 április 13-ai, kölcsönkérő „baráti” látogatásuk
kapcsán, Puli - Attila azt állítja, hogy az a nő, akit akkor a feleségeként
bemutatott, nem volt általa kékre – zöldre verve, és, hogy én hazudok amikor
azt állítom, hogy ők másnaposak voltak. Mondjuk, ez rendben is lenne, holott,
akkor meg hogy a csudában történhetett meg, hogy éppen reggel 8 órakor fogyott
el a pénzük és éppen Csíkszeredában, és éppen azért volt nekik annyira fontos
és sürgős az újabb vissza nem fizetendő pénz-adomány, mert állítólag anélkül
nem tudtak (Gyergyószentmiklósra, vagy Székeludvarhelyre, már nem emlékszem.)
tovább utazni? De ha nem voltak
másnaposak, vagy éppen fél-részegek, mint ahogy én akkor határozottan
érzékeltem, és ami a külsejükből is lerítt, akkor egyenesen tudatos
vétek-számba megy, az a kegyetlenül érzéketlen és otromba viselkedésük, ahogy
tekintet nélkül arra, hogy a két szobás lakásunk kis szobájában, mindössze
néhány órára a szülés – születés élet-drámája után, pihen és alszik a feleségem
és az éppen frissen megszületett kislányunk: Turula.
(A volt feleségem ugyanis semmiképpen nem
akarta ezt a harmadik kislányunkat sem, korházban szülni, és amikor azt érezte,
hogy szülnie kell – korábban már három alkalommal is szült - addig várt, amíg
nem érezte, hogy a baba ereszkedik ki a szülőcsatornán, és csak ekkor
ébresztett fel engem az álmomból, hogy éppen csak annyi időm volt, miután
talpra ugrottam, hogy alája dughattam a tenyerem és kifoghattam a belőle
csendesen kisikló kislányt.)
Amennyiben nem voltak valamilyen alkoholos
italtól, illetve a másnaposságtól
elkábulva és a nappali éber tudatuknál voltak mindketten, emberileg
elfogadhatatlan az a könyörtelen rámenősség, ahogyan akkor engem kezelésbe
vettek – főként az addig általam ismeretlen, zöld- és kék monoklis asszony –
abból a célból, hogy adjak nekik kölcsön pénzt, és ezt hajtogatták és nyíltan
hitetlenkedtek, akkor amikor azt mondtam, hogy jelenleg nincs semmi pénz a háznál.
Nem emlékszem ugyan, hogy volt-e pénzünk,
vagy sem, de akkor is, ha lett volna, nekik tekintettel kellett volna lenni
arra, hogy egy újszülött körüli adminisztrációs ügyintézés pénzkiadással jár
egyrészt, és másrészt ilyenkor a szülők sem tudnak néhány napig pénzkeresettel
foglalkozni. És az, gondolom, nem tartozik most ehhez a témához, hogy miért
kellett nekünk otthon szülni. – Ezt csak azért írom, mert megszoktam már, hogy
a Nagy Attila kórusvezető ide vonatkozó hangütésére, az asztrológiával szemben
rossz indulattal, illetve a spiritualitással szemben babonás idegenkedéssel
viselkedő székelyföldi emberek, ilyenkor ezzel szoktak támadni, ahelyett, hogy
az aktuális téma lényegére figyelnének. - Hanem az, hogy ilyen un. szakrális
körülmények között nekem éppen nem arra volt szükségem, hogy arra figyeljek, és
attól szorongjak, hogy ezek a rámenős személyek – főként az asszony...-
mennyiben zavarják meg Turulát és Emőt. Arra, hogy az addig barátomnak képzelt
Nagy Attila és a vaskos felesége, a rámanős hangoskodásukkal a család szülés
utáni idillikus nyugalmát mennyiben bontják meg, illetve, hogy el kezdjek azon
gondolkozni, hogy vajon az otthon levő családi pénzből tudok-e nekik ilyen
körülmények között, egy újabb, soha viszont nem látandó pénzt adni, úgy, hogy
mindenre maradjon?
Mondom: amennyiben nem voltak sem reggeli
szíverősítő pálinkától kapatosak, sem kialvatlanul és másnaposan kábultak, még
nagyobb a vétkük az akkori rámenős és kíméletlen, sőt: egyenesen könyörtelen -
Nem, hogy megértés és elemi empátia nélküli - követelőzésük miatt!
Arról, hogy az elutasítás miatti, sötét
bosszú-vágyában, utólag mit követett el velem szemben ez a sötét lelkű Júdás,
most ne essék szó. Hanem csak arról, hogy Puli azt állítja, hogy a
igazságtalanul vádolom a feleségét alkohol fogyasztással, mert agy-károsult
lévén, neki nem is szabad alkoholt innia. Rendben kérdem én, de mikortól nem
kezdve nem volt szabad innia? Illetve, mikortól kezdve kezdte ezt a tiltást
komolyan venni és betartani? És ha tudták, hogy nem szabad a feleségének
alkoholt innia, miért mentek el egy olyan csíkszeredai családi buliba és miért
költötték el az utazási pénzüket éppen ott, ahol tudvalevő volt, hogy a háziak
és a vendégeik alkoholt isznak?
- És, ha így történt, miért álltak ezért
rajtam bosszút?
Illetve, miért hazudja most azt Puli
Attila, hogy miközben én kimentem a konyhába, vagy a vécére, vagy hova,
állítólag be ment hozzuk a néhány órája még szülő feleségem, akinek akkor még
logikus módon, az adott körülmények között (hiszen, nem korházi szüléseknél a
placenta három – négy órával később válik le.) véreznie is kellett volna, és
ebben a szülés utáni állapotában, éppen azzal a rólam való állítólagos
árulkodással lepte meg és vette a bizalmába Pulit, hogy smafu az egész asztrológiám
és a metafizikai tanulmányaim egytől egyig nagy álnokságok, mert én, amennyiben
nem szednék altatót, nem tudnék még csak aludni sem.
Vajon miért épít erre a képtelenségre – Ti,
hogy az alig szült feleségem ott hagyta volna a francba a kis Turulát és
kilesvén, hogy én éppen mikor nem vagyok a szobában és kihasználván ezt a
„megfelelő” alkalmat, neki fogott Pulinak rólam árulkodni ...? Mert hiszen
egyéb dolga sem volt szülés után, csak a zajt keltő, és őt nyilván zavaró
Pulikát velem szemben a bizalmába fogadni! (- Jaj Istenem, hogy ez a besúgáson
edződött magyar gonoszság még mire nem képes!) - Nagy Puli Attila egy egész
„spirituális vezetői álnokságot leleplező” erkölcsi rágalom-elméletet? Főként,
hogy én soha sehol nem hirdettem magam spirituális vezetőnek, sem mesternek,
sem gurunak, de még anarchista prófétának sem úgy mint ő saját magát, hanem
mindig csak egyszerű asztrológusnak! Mi haszna van ennek az antikrisztusi
nihilistának belőle?
Ő azt állítja – Hogy oda ne rohanjak! - ,
hogy annak az érdekében írja rólam mindezt, hogy megvédje tőlem, illetve a
sarlatáni praktikáimtól az ártatlan és óvatlan magyar embereket, akikért
ugyebár ő prófétasága aggódik, és vérzik értük az ő volt-besúgói és kulturális
diverzánsi szíve... – Ó, hogy Pulinak ez, a „népét” éppen tőlem féltő aggodalma
mennyire megható!
___________________________________________________
De van a Puli féle kölcsönkérő
erélyességnek egy másik praktikus oldala is. Valahol, valamely, a számtalan
rólam és hozzám szóló, szavait direkt nekem, „Szilárdkának” – mármint, hogy az
ő többet nem tejelő Szilárdkájához intéző, „spirituálisnak” nevezett
eszmefuttatásai között, elismeri, hogy kölcsönöket vett tőlem, de, mondja ő, az
ingyenélő vigéc, hogy ez bagatell, a lej mai értékének megfelelően, mindössze
három lejnyi kölcsönöket vett el tőlem. – Ez is éppen úgy igaz, mint minden
rólam szóló, velem kapcsolatos, „stopposoktól” hallott sztorija. Ne vicceljünk:
három lejért, sem akkoriban sem most, nem vittek Csíkból és nem is visznek el,
sem az utas-leső stopposok, sem a kamionosok, és a Ratások pláe, hogy nem, még
a Hargitafürdői eltérőig sem. Sőt: ennyiért még maga Puli is restellte volna
hozzám fel jönni, nem hogy azokat a szerencsétlenül gügye sztorikat kieszelni
és még pirulás nélkül elő is adni, amelyeknek a meghallgatása után, az
asztrológusi tanácsaimmal próbáltam rajta, a kölcsönadás mellett segíteni. (Az
más kérdés, hogy akárcsak a szélhámosok általában, és akárcsak ő most is,
sokkal intelligensebbnek és rátermettebbnek érezte magát mint én, és a fenébe
kívánt a tanácsaimmal együtt, csak adjam már neki oda azt a pénzt, mert már
csorgott a nyála arra a gondolatra, hogy amint kilépik a lépcsőházunk ajtaján
az első kocsmáig repülni fog.) Szóval, még azzal is érvel ez a nagypróféta újonnan,
hogy nem is lett volna nekem, akkor sem amiből adjak, mert szerinte akkor is
olyan csóró voltam mint most. Azt hagyjuk, hogy most sem vagyok egyáltalán
csóró, mivel annak ellenére, hogy a bosszúja sikeresen eredményes és egyetlen
új rendelőtől sem kapok még csak érdeklődő levelet sem, ami óta lelepleztem,
hogy besúgó volt és ő erre szorgalmasan el kezdett sarlatánozni, de éppen
azoktól kaptam annyi segítséget, amennyit soha nem is tudtam volna elképzelni,
akikről ő azt állítja, hogy becsaptam és átvertem: a volt rendelőimből lett
barátaimtól és volt tanítványaimtól. Szóval, hagyjuk azt, hogy minden jel arra
mutat egyelőre, hogy az én és a családom gazdasági tönkretételét célzó
számításai fordítva fognak elsülni, és maradjunk meg annál, hogy éppen akkoriban,
amikor ő még gyakrabban járogatott hozzám kölcsönökért, történetesen újfent
volt bőven pénzem, mivel előbb a Budapesti Bethlen Gábor alapítványtól kaptam
egy egész évi ösztöndíjat regényírásra. (-Amit egyébként, sok más írótársamtól
eltérően be is teljesítettem: 8OO oldalas, tehát két könyves regényt írtam, és
mostanában készülők megírni a trilógia újabb darabját, amelynek az egyik
kulcs-szereplője éppen Puli lesz. – Ő fogja átvenni tehát a regényben a második
könyv közepéig a főhős Géza nevű barátja által elfoglalt, ellenpont
szerepkörét. A gonosz sámán tehát a Táltos Bolonddal szemben.) Majd, amíg az
Elta-nak voltam az előadó-asztrológusa, illetve később is, amikor csak egyedül
éltem, szintén volt bőven pénzem, mivel akkoriban még román nyelven is készítettem
horoszkópot és azok inkább rendeltek, mint a magyarok.
Szóval, történetesen akkor éppen volt amiből
adjak kölcsön és amiből annál sokkal minőségibb életet éljek, mint amilyet
élhet ez a munkakerülő az őseitől örökölt vagyonának a pénzzé váltása árán.
Ez, a többször adott kölcsön tehát,
amennyiben ő el kezdett itt nekem mai lej árfolyamban spekulálni, kb. 7OO – 8OO
lej értékben áll. Az akkori kék hátú Eminescu-portrés 1OOO lejesnek a mai
értéke ugyanis, körül belül a mai 1OO lejnek felel meg, ha nem többnek ugyan,
hiszen én 3OOO lejt kaptam fél havi fizetésként azelőtt a Koloszvári Keresztény
Szótól. Nos, én ilyen kék hátú 1OOO lejesből, minimum kettőt, ha nem hármat is
adtam, ugyancsak két vagy három rendben Pulinak 1992 és 1993 között.
De mondtam már, hogy nem kell megadnia,
hiszen undorodnék egy ilyen féregtől, aki a három gyermekes családom
megsemmisítésére felesküdött valamelyik pusztai cserefája alatt szunnyadó
démonjának és ezt az egész kalkulust csak azért írtam le, hogy kimutassam:
folyamatosan ezt csinálja: hazudik, csúsztat és ferdít, majd e hazugságból és
csúsztatásaiból ácsolt tényekre alapozva rágalmaz és számon kér. És ráadásul
még erkölcsileg is mindenek fejében!
És:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése