Kedves
Kökösi Nagy Attila (Puli)!
Három év telt el azóta, hogy az
ismerőseim többszöri rá kérdezésére és figyelmeztetésére el olvastam, az
általad azóta több helyen is közölt cikkedet arról, hogy én milyen felelőtlenül
bántam a szegény agykárosult feleségeddel, amikor ti 2OO4 április 14-én reggel
fel kerestetek a lakásunkon pénz-kölcsönkérés céljából. Mi tagadás: nekem, aki
akkor még nem értettem a te magas szintű szellemi moralitásodat, amit csak
most, az utóbbi hetekben – főként a bika jegyében! - ért megvilágosodások
hatására sikerült a maga teljességében felfogni, nem esett jól, sem akkor sem a
későbbiekben azokat az, akkoriban általam primitív bosszúállásból eredő
rágalomként értelmezett sorokat olvasni. Sajnos tehát, a pénzkölcsönnek a
szükségszerű megtagadása (Akkor született meg épen Turula lányunk és ha volt is
akkor esetleg pénz a családban, arra szükségünk volt az újszülött
szükségleteinek a kielégítésére és a születés körüli ügyintézésekkel járó
költségekre!) miatti aljas rágalomként reagáltam le akkor ezt a
panaszodat,
nem
fogván fel azt a magas szintű szellemiséget, amely arra késztetett téged, hogy
ezt a panaszodat közzé tegyed.
Ráadásul, más asztrológusok is az orrom alá
dörgölték az esetet (Paksi Zoltán pl.), amit, a hibabelátás helyett negatívan
reagáltam le, és téged hibáztattalak, amiért ilyen célzásokat kellett
lenyeljek, hogy én felelőtlenül bánok a hozzám forduló beteg emberekkel
szemben, mivel az én karma-feltárási munkám egyáltalán nem jár beteg emberekkel
való foglalkozással, engem soha nem keresnek meg gyógyítás céljából
székelyföldi beteg emberek. Sőt: egyáltalán még csak székelyföldön, vagy
Erdélyben élő személyek sem rendelnek tőlem személyi horoszkópokat, gondolom,
ugyanabból a megfontolásból, amiért te engem a későbbiek során el kezdtél
sarlatánozni: ti., hogy amiért székelynek születtem, csakis sarlatán lehetek,
ha az asztrológia és a metafizika tanulmányozására és személyi horoszkópok
készítésére vetemedtem.
Mondom, akkoriban még egyáltalán nem
sikerült felfogni azt a magas rendű moralitást, ami téged vezérelt, amikor a –
talán jogos - panaszodat megírtad és közzé tetted, azért, hogy 2OO4 április
14-én a szegény, agykárosult feleségeddel együtt tett pénzkölcsönkéréseteket
elutasítottam. Én akkor ugyanis, egyáltalán nem vettem észre, hogy a feleséged
elmezavaros lenne, hanem az volt a benyomásom és az volt az érzésem, hogy,
mindössze hozzád hasonlóan másnapos. Hiszen logikus volt, hogy ha Kökösi
lakosok lévén, olyan korán reggel Csíkszeredában hozzám becsengettetek pénzt
kérni abból a célból, hogy tovább utazhassatok, nem úgy szálltatok fel eleve a
vonatra Kökösön, vagy Sepsiszentgyörgyön, hogy nem baj, ha csak Csíkszeredáig
van pénzünk vonatjegyvásárlásra, mert ott majd kérünk kölcsön Kozma Szilárdtól.
Hiszen, ugyanúgy, ahogy azt sem tudhattátok – mi, a feleségeddel azelőtt nem is
ismertük egymást! – hogy nálunk új élet született a világra, még csak azt sem
tudhattátok, hogy otthon leszünk-e?
Logikus volt tehát számomra, hogy egy
Csíkszeredában töltött görbe éjszaka (baráti, vagy családi buli) után, jöttetek
fel másnaposan pénzt kérni, hiszen te még hallgatagabb voltál, mint máskor a
feleséged meg, nem, hogy rámenősen, de egyenesen kíméletlenül viselkedett,
semmiképpen nem fogadván el az én közlésemet afelől, hogy nem tudok neked most,
újabb vissza nem fizetendő kölcsön-pénzt adni. Ráadásul abban a zavart
állapotban, nem tudtam megkülönböztetni azt, hogy egyedül csak belőled árad-e
az a tömény szesz szag, ami betöltötte jöttötökkel a lakásunkat, vagy
mindkettőtökből? Én akkor azt képzeltem, főként a feleséged kíméletlen
rámenősségét tapasztalva, hogy mindkettőtökből.
Ma, az utóbbi megvilágosodásaim nyomán,
világos számomra, hogy te nem sötét bosszúállás céljából, hanem magas szintű
erkölcsi indíttatásból, vagyis, a szegény feleségedet ért sérelem miatt írtad
meg és tetted közzé azt az ellenem, „a csíkszeredai asztrológus” ellen irányuló
pamfletet, és akkor még egyáltalán nem gondoltál arra, hogy ez nekem, a több
gyermekes családapának hitelvesztést és ezzel együtt, jelentős anyagi
veszteséget fogsz okozni. Téged akkor egyedül csakis az a cél vezérelhetett,
hogy nyilvánosság által biztosított nyomatékossággal, fel hívd nekem a
figyelmemet arra, hogy egy olyan agykárosult személyt, mint a te szegény
feleségedet, nem lehet olyan egyértelműen elutasítani és egy fillér nélkül a
lakásból kituszkolni. Téged ugyanis egy olyan magas szintű erkölcs vezérel a
cselekedeteidben és az egész életvezetésedben, mint a Dosztojevszkij - hősöket, gondolok itt első sorban az író –
titánnak a Félkegyelmű című regénye főhősére: Miksin hercegre, illetve
mindazokra a szereplőkre, akiknek sikerült a hercegben nem az őrültet, hanem a
„hétköznapi” szentet meglátni, és azt a szívükbe fogadni. Mai meggyőződésem
tehát az, hogy – velem ellentétben - te is képes vagy arra a spirituális
magasztosságra, amit Dosztojevszkij a regényeiben és kiváltképpen a
félkegyelműben ábrázol, és rá jöttem, hogy te, a Mérleg-karmád ellenére,
illetve éppen annak a tudatában, egyáltalán nem alacsonyrendű érdekből tartasz
ki a szegény feleséged mellett, mint ahogy eddig képzeltem, ti., hogy annak a
betegnyugdíjából élősködhess, hanem kimondottan magas lelkiségből, vagyis
azért, mert tudatában vagy annak, hogy amennyiben elhagynád őt, ő teljesen el
veszne és rengeteget szenvedne, hiszen a legjobb esetben is, egy
elmegyógyászati zárt intézetbe kerülne. – Mélységesen szégyellem tehát, és
ezennel bocsánatot kérek tőled amiatt, hogy csak most sikerült fel fognom ezt a
magas rendű áldozathozatalodat, és, hogy ennek az szellemi - erkölcsi
információnak hiányában, téged elítéltelek és viszont- rágalmaztalak azt
állítván, hogy az általad kinyilvánított, vallásos anarchikus munkakerülési
filozófiád gyakorlatba ültetése érdekében, az ő betegnyugdíján élsz, tehát
rajta élősdiskedsz, és az ő házában laksz, anélkül, hogy annak a javításán egy
keveset is dolgoznál legalább. – Hiszen hogyan jutna még időd a ház javítására
is, amikor a magatehetetlen feleségedet kell ápold és amellett, alig marad időd
az én írásaimnál sokkal magasztosabb, szeretetteljesebb és világítóbb erejű
esszéidnek a megírására!
Kedves Nagy Attila Puli, én ezeknek a
veled kapcsolatos, illetve a te indítékaid felől való megvilágosodásoknak a
hatására, ezennel meg követlek tehát téged és itt a széles nyilvánosság előtt
bocsánatot kérek tőled, ezekért a szégyenteljes tévedésem következtében rólad
le írt rágalmakért, sőt azt is hajlandó vagyok elismerni, hogy te messze
felettem álltál végig és sokkal okosabb lévén nálam, e nem is magas, hanem
magasztos szintedről úgy játszottál velem, mint a kisegérrel, és ahogyan írtad
is, folytonosan be sétáltam a csapdáidba. Nagon szépen kérlek tehát, hogy
bocsáss meg nekem, amiért a veled kapcsolatos erkölcsi tévképzeteim miatt
bántottalak, és a bocsánatod jeléül, szedd le az internetről a rólam szóló
rágalmazó írásaidat és én is ígérem, hogy azt követően, azonnal le szedem a
rólad szóló írásaimat. Mutasd meg, hogy hozzám képzet, aki mélységes
ostobaságomban, mindössze a gyermekeimet szeretném tisztességgel ellátni, és
messze nem vagyok képes olyan magas rendű áldozathozatalokra és olyan szent
szerelmi érzésekre mint te, téged sokkal magasabb rendű célok vezetnek a
teteidben és tégy tanúságot a te rendkívüli spiritualitásodról, velem szemben
is, és hagyd, hogy a gyermekeimet – akárha a te megfogalmazásodban:
sarlatánkodva is – de tisztességben gondozhassam. Hiszen a legnagyobb lány,
Medárda, már 14 éves, és a szégyen ől meg, amiért a te célba találó, elmés
rágalmaidnak köszönhetően, oly kevés bevételekhez jutok csak, hogy neki még
mindig csak használt – más nagy lányok által kinőtt, vagy lecserélt – cipőket
és ruhákat vagyok képes adni.
Nagyon szépen kérlek tehát kedves Nagy
Attila arra, hogy amiképpen a feleséged esetében is, képes voltál erre, a
kívülállók által még csak fel fogni sem bírt rendkívüli áldozatra, amely előtt
én mélységesen meg hajlok, mutasd meg a felettem való erkölcsi fölényedet az
által, hogy le veszed az internetről, a nekem felmérhetetlen anyagi károkat
okozó rágalmaidat, bocsánat: erkölcsi intelmeidet és sziporkázóan elmés
leleplezéseidet. Hiszen a 8 évvel ezelőtti figyelmetlenségemben okozott
sérelmeteket rég megtoroltad már, és én is meg értettem és messze menően
értékelem is, végre azt a spirituális magasztosságot, amit velem szemben te
képviselsz, nincs szükségem a további „büntető-leckéidre”, ettől kezdve csakis
fel nézhetek rád!
Kérlek szépen hát, drága Attila, könyörülj
meg végre a szegény, négy gyermekes családeltartói fejemen!
Őszinte
híved és barátod: Kozma Szilárd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése