Kozma Szilárd: Nagy Attila Puli teológus anarchista prófétához írt levél

Harmadik és egyben utolsó levelem Nagy Attila Pulihoz, a magát hívatlanul székelyföldi erkölcsi szócsőnek kinevező, kirúgott papból lett, írásaiban saját magát misztikus munkakerülőnek és anarchikus Prófétának nevező internet-betyárhoz.

    Tisztelt, önjelölt Székely-anarchista Teológus úr!

    Ez az utolsó nyílt levelem, amit önhöz írok, mivel az utolsó találkozónkról írt, és az ön mélységes gonoszságáról határozottan tanúskodó, trágár kommentárja, ami szerint én még csak nem is „csináltam”, hanem ” (Szégyen, nem szégyen a részemről ilyesmit leírni és közzé tenni, de ez a szó szerinti idézet az ön írásából és lelkéből származik:) „a világra basztam a gyermekeimet”(!), szerencsére teljesen fölöslegessé teszi a további védekezéseimet, magyarázkodásaimat. Nem kell tehát tovább védekeznem az ön által kieszelt fondorlatos hazugságokon alapuló rágalmaival (Ön által persze, erkölcsi és szakmai „leleplezéseknek” nevezett) szemben.

    Ez a „vallomása” tehát, bőven elég lesz bizonyítékul, minden féle további magyarázat helyett, arról, hogy kicsoda is valójában ön. Hogy kicsoda is tehát az, aki „szabad erkölcsi szócsőnek és az igazáról mélyen meggyőződött és elhivatott, kompetens erkölcs-kritikusnak” kikiáltva magát, engem a sarlatánozásig elmenően rágalmaz szerte az interneten. Mivel azonban mostanában a Plútó, tehát a megváltás és az Isteni igazság, vagyis a Szent Szellem bolygója, ami egyben a kettőnk azonos konstellációjának: a Skorpiónak is az uralkodó bolygója, teljesen negatív fényszögeket kap több bolygótársától is, ami magyarázza, hogy a világban mostanában, akárcsak az ön lelkében rég óta, ez a megváltó igazság mélyen el van rejtve, az ön aljas rágalmai ellenében, magamat tovább is hiteles szellemtudósnak tartva, kötelezve érzem magam közöljem a kettőnk spirituális – erkölcsi háborúját követőkkel, vagyis ehhez, a végső lelepleződésig elmenni szándékolt, és ezért minden ellenkező tanács ellen, általam nyíltan és bátran vállalt cirkusz olvasóival, a következőket:

    Valóban nincs a kezemben egyetlen úgymond bíróságilag is elfogadható, konkrét tárgyi bizonyítéka sem annak, hogy ön is, az én költői és irodalmi élet szervezői tevékenységemről (is..) jelentéseket tevő szekus besúgó lett volna, úgy mint Pl. Antal Miklós, Józsa Láászló, vagy Bolrbély Ernő esetében, akiknek a jelentéseit nem csak a CNAS-s dossziémban olvashattam, de maga a Szekuritate tevékenységét feldolgozni hivatott hivataltól is meg kaptam a hivatalos pecsétes – aláírásos bizonyítványokat, amelyek szerint ezek a személyek rólam és a tevékenységemről jelentéseket írtak. Vagy úgy mint pl. Balázs F. Attila, aki kénytelen volt magát leleplezni, mivel rengeteg jelentést írt és aláírt még saját kezűleg is, olyan világos és egyértelmű helyzetekről is, ahol kimondottan csak ketten voltunk. Amint már korábban is megírtam, kiderült világosan, hogy a „Kökösi” fedőnév alatt, egy másik, önnél sajnos sokkal fontosabb személyiség írogatta a jelentéseit, aki már meghalt, és akinek a nevét azért nem akarom a nyilvánosságra hozni, mert egészen biztos, hogy a gyermekei, nem folytathatták az édesapjuknak ezt a tevékenységét, de a jelenben olyan élethelyzetben vannak, hogy egészen biztos, sok zavart okozna a környezetükben és ez által talán az életükben is, egy ilyen, az ő jelenbeni erkölcsi alapállására semmiképpen nem jellemző, un. történelmi ténynek a közlése.

    Ellentétben tehát önnel, én nem kívánok, a kezemben levő konkrét és sziklaszilárd tárgyi bizonyítékok nélkül ilyen jellegű vádakat fenntartani, noha a CNSA-s dossziémban van két olyan, a Székelyudvarhelyi Tomcs Sándor irodalmi körről készült, érdekes és furcsa módon, fedőnév nélküli jelentés, amelyeken az én verseim, illetve verseskötetem voltak kielemezve – értékelve, és amelyben az ott levő „fontosabb” személyek (az Udvarhelyi kör akkori tagjai) neve nagy pontossággal le van írva, csak éppen az ön neve nem, holott én abszolút világosan emlékszem arra, hogy ott volt, hiszen a László Zita általi összeismertetésünk után mi ketten ezekről a versekről beszéltünk, és azt követően is, az udvarhelyi, önnel kb. egy idős, tehát számomra akkor még fiatalnak számító költők általi fogadtatásáról, a kommentárokról. Ezt viszont el kell ismernem, hogy nem nevezhető reális tárgyi, vagy hivatalos bizonyítéknak, hiszen ezek nem lehetnének pl. tárgyi bizonyítékai egy fikciós szerinti ön ellen indított besúgói perben pl.. Amiként azokat a gyakorlati „tényeket” sem, amelyeket felsoroltam,  az önnek az általam feltételezett SRI- diverzánsi tevékenységének az erős gyanút keltő mivoltáról, amely gyanút keltő tényeket, még azelőtt, hogy a CNSA-s dossziémat meg kaphattam volna. És amelyeket szerintem meg abszolút megerősített később az a tény, hogy ön az un. leleplező, vagy az ideológiai jellegű cikkeiben, újfent minden tárgyi igazság-alap nélkül, az összes jelenlegi magyar nemzet sorsáért felelősséget érző politikust, vagy akárcsak egy kicsit is jobboldali magatartást mutató írót és kulturális személyiséget, legyen az Magyarországi, vagy Erdélyi, élükön Tőkés Lászlóval, Szász Jenővel, Orbán Viktorral, Lázár Jánossal, Német Zsolttal, Farkas Árpáddal és nem sorolom tovább, hanem azt írom, hogy mindenkit, aki az én szememben pl. messzemenő erkölcsi gerincességről és ugyanbakkor a magyarság fennmaradása és minőségi prosperálása érdekében hatékony tevékenységet fejtett ki, ön válogatás nélkül és még egyszer mondom, a tárgyi igazságtól abszolút elrugaszkodva, dehogy kritizál, hanem egyenesen rágalmaz és mocskolt az interneten, akárcsak engem később! Ezt viszont nem lehet egyszerű bal oldalisággal, vagy liberalizmussal okolni, mert még az egyértelmű pártérdekeket szolgáló magyarországi újságírók sem mentek olyan messzire el igazságtalan vádaskodásaikkal és hazugságokon alapuló rágalmazásaikkal, nyilvánvalóan sok – sok pénzért, amit ön látszólag minden anyagi érdek nélkül folytatott éveken át! Egyszerűen hihetetlen tehát, hogy ha valaki nem ténylegesen tudathasadásos őrült, akkor meg miért másért tenne ilyet, mint ön, ha nem háttéri politikai megbízatásból, fizetett, vagy maximum, zsarolással kicsikart diverzió-keltésből!

    Szóval, bevallom, hogy minden szempontból elfogadható, pártatlanul korrekt és objektív (Tehát nem Romániai!) bíróság előtt is helytálló abszolút tárgyi bizonyítékom nincs az ön besúgói státuszának az igazolására. Erre azonban már semmi szükségem nincs is, abban a sötéten mocskos és mocskosan sötét erkölcsi háborúban, amelybe ön a többszörös (saját!) bevallása és hiedelme szerint, az egyszerű szórakozása érdekében bele kevert, mivel ismereteim és meggyőződésem szerint, sem Antal Miklós, sem Józsa László, Borbély Ernő, sem Balázs F. Attila, sem az a leleplezett személy, aki „Kökösi” néven írta rólam, illetve az irodalmi tevékenységemről  a jelentéseit, ilyen mély erkölcsi fertőbe, ilyen sátáni gonoszságba, soha nem zuhant volna, mint ön, hogy bárkivel szemben is, hogy bárkinek is, akárcsak azt mondja, nem, hogy a széles nyilvánosság előtt ki írja, hogy az „Nem is csinálta, hanem a világra baszta a gyermekeit.”    

    Ez lenne tehát az ön, általam kényelmetlen és kellemetlen kényszerből megismert és végül, akaratom ellenére kiprovokált (Ismételten mondom, én soha nem foglalkoztam volna önnel és nem érdekelt volna, hogy volt-e besúgó, vagy sem, illetve, hogy kik fizették az eddigi diverzióit, amit a tökéletes kamuflációt biztosító anarchikus prófétai maszkja alatt évek alatt folytatott a magyar nemzeti politika ellen, ahogyan a nekem soha vissza nem fizetett, ön által tőlem kölcsön kért kis összegeket ugyanúgy el felejtettem volna, mint Bálványosi, ugyancsak sötét gonoszságra valló, velem szemben elkövetett aljas – lovagi intrikáját, ha nem kezd el velem mocskolódni! De, úgy látszik, szükség volt egy ilyen, Karneválian Jávorka szerű „Bolondra”, mint én, aki nem veszi nagyvonalúan az ügyet, mivel nincs minimum négy évre biztosított fix fizetése, mint a politikusoknak és a szerkesztőknek, ahhoz, hogy a puszta család-gondviselői egzisztenciális kényszerétől fogva, ne nyugodhasson bele az önnek az internet-szerte, nyilvánosan kiokádott, de nyilvánvaló igazságtalan mocskolódásaiba, és amiatt az ön szerfölött gyanús, világosan tudat-fertőző célzattal végzett „írástudói” tevékenységének a gyökér-mozgatóinak utána ne járjon.), felettébb ködős, és politikailag messzire bűzlő Zen-Buddhista szellemiségének az erkölcsi – és az én esetemben, vagyis az önnek a velem szemben folytatott nyilvános diverzánsi tevékenységét illetően, meg vagyok győződve, hogy: politikai! - vetülete.

     Ezzel én tovább nem is akarok tehát foglalkozni, e levelemben, mivel messze menően meg vagyok elégedve azzal az eredménnyel, amit az akaratom ellenére, önből legutoljára kiprovokáltam, hanem azt akarom megkérdezni, (nem is öntől, hanem azoktól, akik még egy körönfeketényi igazat is hajlandók lennének adni önnek, ebben a – valljuk be: ténylegesen súlyos, mert az ön által, világos, hogy szándékosan okozott anyagi károk miatt, akár a gyermekeim továbbtanulását is befolyásolni képes! – sarlatáznozásban), hogy ha már annyira ki szemelt engem, a prófétai erkölcscsőszi igyekezetében, misztikus szélhámosként és sarlatánként, akkor, amikor gyűjtögette rólam azokat az információkat, amelyek szerintem továbbra is egyértelműen bizonyítják az ön SRI-s diverzánsi megbízatását, hogyhogy éppen az én kis ingyenes horoszkópkészítési hirdetéseim szúrták önnek a szemét? És hogyhogy nem, azok az ugyancsak a Heti Hirdetőben akkoriban folyamatosan olvasható, felháborítóan giccses, sőt: hányingerkeltő misztikus és vallásos elemekkel telitűzdelt fény-képekkel is alátámasztott, és kidíszített, kemény pénzű hirdetések, amelyek, arról szóltak, hogy a Nagy Csodatevői képességekkel  rendelkező Paraschiva, Ana, Maria (román!), stb., szent-asszony, micsoda parafenomenális képességei által, mennyire segít a szegény székelyeken? Miért nem ezek az üvöltő (És nem véletlenül jegyzem meg: igen nagy – Az én napról – napra való megélhetést biztosító sok és felelősségteljes munkával járó keresetem szempontjából pl. hatalmas! - összegűbe kerülő!), misztikus csalásokról és pofátlanul vastag szélhámoskodásokról szóló szúrták az ön állítólagos nemes erkölcscsőszi szemeit? Nem létezik, hogy amennyiben a téma ennyire érdekelte, nem jutott volna vissza az ön füléhez is az, ami az én füleimhez el jutott: Hogy ezek a minden hájjal meg kent nők és segítőik, rendes illúziókeltési jeleneteket rendeztek a hozzuk járuló, és a fent említett hirdetéseik alapján a románul nem tudó, de a bizalmukat beléjük vető szerencsétlen székely parasztoknak, akik ezt követően teljesen a befolyásuk alá kerültek, annyira megijesztették azzal, hogy a betegségeiknek és egyéb bajaiknak az oka egy un. „átok”, amit ők a harmadik szemükkel látnak, hogy azok mindent készek voltak nekik kifizetni, csak, hogy vegyék le, a persze, nem létező átkokat róluk! Sőt, a legtöbb esetben, a paramisztikus Paracshiva asszonyék, még odáig is elmerészkedtek a kegyetlen székely-paraszt fejésben, hogy azzal is megijesztették őket, hogy amennyiben nem hoznak el egy adott dátumra és adott időpontra egy bizonyos mennyiségű – Ismétlem: elképesztő nagyságú! – pénzösszeget, akkor ők még a korábbinál is nagyobb átkot tesznek rájuk! Miért nem ezen háborodott fel tehát a nemes erkölcsi érzéke, önnek, aki eltékozolta a szülei vagyonát, nemes Próféta úr?  Miért az én hirdetéseim kellett feltétlenül az erkölcscsőszi figyelmét felkelteniük, amikor azok, ha közvetetten is, de már önmagukban is jelezték, hogy én az emberek és az ilyen misztikus. Bocsánattal legyen mondva: kurva boszorkányok által egymásra „tehető” átkokban egyáltalán nem hiszek? Hiszen azok mind úgy szóltak folyamatosan, hogy sikertelenségek, balesetek, betegségek és más – Figyelem! – „átkosnak képzelt sorshelyzetek” igazi okait feltáró asztrológiai sorselemzéseket vállalok.”? Találkozott-e ön, egy személlyel is, akinek én készítettem a horoszkópját, és az azt állította volna, hogy én is a Paracshiva asszonyok módján „dolgozok”? Biztos, hogy nem! Mert aki nálam járt az mind fel volt világosítva arról, hogy a hazudozás éppen olyan sorseredményekkel járhat, mint amilyenben ön a jelenben él és fetreng a felesége életveszélyesen összeomlani kész putrijában!  Aki nálam sorselemzésen járt tehát, annak az volt meg mondva, hogy miféle hibás és téves (a karmájából adódó) szellemi – lelki magatartás következményében lett beteg, érte baleset, vagy súlyos pénzveszteség, mert hát ezek az okai spirituális szempontból az önéhez – önökéhez hasonlóan átkoznak mondható, de egyáltalán nem a kívülről ránk rakott, hanem az általunk, magunknak, vagy házastársak esetében az egymásnak okozott, igazán veszélyes sorshelyzeteknek. Mert anyagilag ártani, ugyan árthat, illetve jelentős anyagi kárt okozhat az egyik ember a másiknak sok esetben, ahogyan ön is tudott nekem – egészen pontosan a családomnak! - a nyolc év folyamán a rengeteg mocskolódó cikkével, de a betegségeinkért és a baleseteinkért, illetve a végleges és végzetes családi kríziseinkért, akár az anyagiakért is, végső soron, csakis magunk vagyunk a felelősek, akárcsak ön, a jelenlegi nyomorult gazdasági állapotáért.

     És, hogy van az, hogy ön, aki úgy-e annyira fedhetetlen erkölcsű és nagy misztikus tudású ítész, amivel az ellenem kelt erkölcsi prófétai dörgedelmeit világgá kürtöli, még mindig csak az én állítólagos alig alig jövedelmező asztrológusi munkámnak a szélhámos mivoltáról dörög, miközben lehetetlen az, hogy ne vette volna észre azt, hogy a Magyarországról érkező (Mi tagadás: a misztikus tanítói és „segítői munkájukat” a ffent említett, parafenomenális csodatevő Paracschiva asszonyok módszereinél tisztességesebben végző, de a szájtáti székelyektől majdnem ugyanannyi – egyes ismerőseim szerint fenomenális! – összegeket kaszáló, varázsvesszős, ingás, és meta-pszicho-fenomenológikus „misztikus csodabogár – kozmetikusok micsoda szellemi bóvlikkal nem hülyítik az ön, ezek szerint, egyedül csak tőlem féltve – féltett, és árgus szemekkel őrzött székelyeket, hogy milyen nevetni való mesékkel nem ürítik ki az ön hőn szeretett és tőlem óvott székelyeinek a majdhogynem az önéhez hasonló módon lyukas zsebeit?

      Nem gondolja tehát, hogy mennyire siralmasan és szánalmasan átlátszó ez az eszelősség, amivel tőlem, éppen tőlem, aki pontosan azért mert a rettenetesen kritikus, és ha kell a vitriolos cinizmust is bevető irodalmi élet területéről tértem át Hamvas Béla nyomán e szerfölött sikamlós területre, és aki ma is ragaszkodom az író - értelmiségi státuszomhoz, kínosan vigyáztam mindig is arra, hogy mindig csak olyan asztrológiai ismereteket közöljek, és olyan asztrológiai elméletek szerint értelmezzek horoszkópokat, amelyek valóságosságáról meggyőződtem előzőleg személyesen is, vagyis, amit kipróbáltam már? Aki kínosan vigyáztam mindig arra, hogy egyetlen kliensemet ne engedjem úgy el, egyetlen általam készített horoszkópot ne fejezzek úgy be, hogy meg ne legyek győződve arról, hogy az illető személy („kliens”), mindent racionálisan megértett és felfogott abból, amit neki el mondtam és fel tártam a karmájával és az annak megfelelő életfeladataival kapcsolatosan? Nem gondolja, hogy egyenesen önt jellemzi, nem csak a minősíthetetlen trágár káromlása, amivel a gyermekeim foganását illette, hanem ez a siralmasan átlátszó, és az igazi okai miatt egyébként is (Abszurd és reális ok nélküli személyis sértettség!), infantilis bosszú - lihegése is? Hogy mennyire, a kívülállók számára röhögni való ez, az egyes - egyedül rám, a „Csíkszeredai asztrológusra” fókuszált állítólagos misztikus szélhámoskodás elleni erkölcs csőszködése? Hiszen számtalan volt hallgatómból, sőt: un. kliensemből is, mivel általam megszerette az asztrológiát, lett asztrológus! Hát akkor ezek is, aki közül a legtöbb külön felsőfokú végzettséggel, illetve egyetemi diplomával is rendelkező személy, mind szélhámosok? Mert ha én az vagyok szükségképpen ők is azok kellene, hogy legyenek. És ezek közül többen is rá szóltak önre a tavaly nyáron, amikor Diadalittasan őrjöngött a szekelyhon.ro c. portálon, amikor meg tudta, hogy az ön munkálkodásának is köszönhetően, nehéz anyagi helyzetbe kerültem és ön olyanokat írt, hogy K. Sz. éhségsztrájkja a potyáért. Holott csak a törvényes gyermek-tartási pótlékunkat követeltem… Magyarországi, népi hozzáállással: „-Mennyen mááá… Ne komolytalankodjon itt!”   

     Ami a szellemi igazságra való ráveszetés tehát rajtam múlt, meg tettem, ha hiszi, ha nem: az ön érdekében is. És persze, mindazok érdekében, akik önnek még esetleg most is hisznek. Vagyis felfedtem, hogy Jézusnak igaza van abban, hogy „Gyümölcséről ismeritek meg a fát”, tehát, hogy az ön jelenlegi szerencsétlen és nyomorék sorsáért is, csak és csakis ön egyedül a felelős, és, amennyiben maradt még egy kevés esze, és egy szikrányi erkölcsi és – igazságérzete, a sok gonoszkodás után és ellenére is, akkor, arra hallgatva, majd tudja, hogy mit kell tennie, ahhoz, hogy ebből a nyomorult helyzetéből kijusson: MAGÁRA VÁLLALNI MINDEN LELKI – SZELLEMI ÉS FŐKÉNT TETTBÉLI FELELŐSSÉGET. Hogyha nem, bár távol áll tőlem a jóslás, mint asztrológusi tevékenység, amivel ön szintén megrágalmazott, de 2O éves gyakorló asztrológusi tapasztalataim alapján, egészen biztosan megjósolhatom, hogy önnek ezt követően, már csak rosszabbodni lesz képes a sorsa. Ön valamikor katolikus neveltetésben részsült, és azzal kérkedik, hogy még katolikus teológiát is végzett. Hát ne restelje a vezeklést a rengeteg bűnéért, amit elkövetett és a bocsánatkérést, illetve a jóvátételt, ha már Hamvast is olvasott (Patmos II), ahelyett, hogy a gonosz kevélységét (teljesen negatív Mars az Oroszlánban)           

Tovább hizlalja, újabb fölöttem, vagy mások fölötti, exhibicionista fölényeskedéseivel, mert nem csak az ön rágalmai ellenére is elismert asztrológusként, hanem önnel azonos jegyben született Skorpió – szülöttként is mondom, akin ennek a jegynek a rendkívüli veszélyességét belülről ismerem, hogy semmilyen más esélye nincs a normális élethez való visszatérésre és a további és a jelenleginél is mélyebb nyomorúsága elkerülésére, mint az alázatos bűnbánat és a bocsánatkérés mindazoktól, akiket, hozzám hasonlóan az élete folyamán megrágalmazott, és energiát fektetett abba, hogy a hamis vádakkal, igazságtalan rágalmaival (Figyelem: Nem kritikáival, mert ezeknek a mocskolódásoknak semmi köze nincs az építő és óvó szándékú, tisztázó kritikához!) igyekezett lejáratni, bemocskolni, és gazdaságilag is tönkre tenni a tudatosan végzett hiteltelenné tevései által.        

Ha viszont továbbra is a méltóságát sértőnek véli és ezért elveti a jóindulatú asztrológusi tanácsom megfogadását, ugyanúgy, mint kilenc- tíz évvel ezelőtt, és azt képzelné, hogy még valamit is elérhet azzal, hogy folytatja a nyilvánosság előtt végzett mocskolódásait, ezt ettől kedve, nyugodtan teheti, mert az önnél tett utolsó látogatásunkat   követő, és az ön mélységesen gonosz lelkiségéről tanúskodó önlelepleződése után, feleslegesnek találok minden további védekezést, amibe valljuk be, tényleg bele fáradtam már. Amennyiben tehát ön úgy véli, hogy van még ezek után is velem osztani, vagy szorozni valója, és, hogy az ön útja nem vált el az enyémtől, én egészen biztos vagyok abban, hogy az én utam végleg el vált az önétől, még akkor is, ha netalán sikerülne az a terve, hogy engem börtönbe juttasson, vagy pénzbírsággal, tovább rontsa az anyagi helyzetünket, az által, hogy a súlyos tárggyal való szájba-ütés meséjét kitalálta és egy önhöz hasonlóan züllött erkölcsű orvostól erről a szájsebészeti bajáról, bizonylatot szerezve, bűnügyi dossziét nyittatott a nevemre. Nekem meg vannak az esetet látott tanúim ellenkezőjére, az isteni igazság erejében akkor is bízok, ha a jelenlegi konstelláció szerint az mostanában nagyon el van nyomva a földi élet, tehát világi szinterein, és a többi, ami a hajdani Ditrói Nagy Attilával - aki maga kereste a velem való megismerkedési lehetőséget és, ha áttételesen is, de maga kért fel a nyolcvanas évek közepén a „barátkozásra”! – nos, bármi is, ami az ezzel a személlyel valami módon kapcsolatos, lényegileg többé nem érdekel.     

Kozma Szilárd, író és asztrológus.